Sorrend

Sziasztok!

Sajnos az álmaim nem tudom időrendi sorrendbe rendezni a blogban. Az előző két álmom sorrendje is fordított lett, és szeretném a régebbi álmaim is megjelentetni majd később, ahogy időm engedi, hogy begépeljem őket. A dátumot minden esetben oda fogom írni. 

Elnézést kérek ezért.

Álommanó

Belső utazás

2011. 06. 13. Belső utazás

Egy hegyi ösvényen voltam. Jobbra volt egy nagy ház.

Telkeket voltunk nézni a hegyen Anyuval és ekkor találtunk rá erre a házra, ami nagyon tágas volt, több szintes, palotaszerű.

Egy udvarról a házba léptem, ahonnan lépcsőkön kellett felfelé menni. Alul szobaszerű helyiségek lehettek, de nem nagyon láttam, mert egyrészt sötét volt, másrészt meg itt mintha csak a bal oldalra láttam volna, jobbra nem. Bal oldalt futott felfelé a lépcső is. A második vagy harmadik szinten már világos volt, narancsos fény világított szintén balra :). Odafelé azon gondolkoztam, hogy hogyan tudnám kifizetni a villanyszámláját vagy a fűtését egy ekkora háznak :-) Csak egy teret fűtenék, ha itt laknék. (Igazán energiatakarékos vagyok, mert úgy néz ki, abból kicsit keveset hoztam :-) Szóval felérkeztem az emeletre, ahol a konyha volt. Nagynak éreztem a teret, de ez a narancssárga fényű konyha csak egy kis helyiség volt benne bal oldalon, mint egy kis külön fülke. Itt már vártak rám, egy asszony, és egy hosszú hajú lány, aki a lánya volt. Meg akarták mutatni nekem a házat. Itt egy kicsit megálltam, és szét is néztem, és megakadt a szemem a plafont díszítő elemeken. Egy stukkósor futott keresztben a konyhán. Olyan tibeti Buddhista templom hatása volt, mint egyébként magának a háznak is. Olyan sötét, nagy, magányos ház, belül apró ragyogó fénnyel. Olyan volt, mintha az egész ház egyterű lenne, de mégis megvoltak a szintek benne. Éreztem, hogy a konyha után is vannak még emeletek, de nem mentem feljebb, mert közben valaki megkérdezte, hogy mennyibe kerül a ház? Azt válaszolták rá, hogy 21 millióba. Ekkor a kérdező férfi humorosan megjegyezte, hogy minimálbér :-) Én éreztem, hogy ez nekem sok, és elindultam lefelé, ki az udvarra, ahol ott várt Anyu. A házba nem jött be velem, legalábbis csak itt a ház előtt láttam akkor is, amikor bementem, és akkor is, amikor kijöttem. Mondtam neki, hogy 21 millió, amire - elfogadva a döntésem, hogy az nekem sok -, annyit mondott, hogy menjünk tovább. Az udvaron ekkor már sokan voltak, mintha itt gyülekeztek volna a hosszú úthoz a hegyen. (biztos ők is jöttek házat keresni:-)

Egy zöld, erdős ösvényen mentünk tovább. Nappal volt, de a fák miatt olyan árnyékos volt az út első szakasza. Távolban láttam a fényt, tudtam, hogy mindjárt kiérünk az erdőből.  Egy darabig egyenesen haladtunk, rengeteg emberrel, majd kiértünk a hegygerincre, ahol volt egy útelágazás balra, pont a hegygerinc tetején. Balra gyönyörű kilátás volt, egy völgy terült el ragyogó napsütésben, rózsaszín virágok nyíltak a zöld mezőn. Egy darabig álltam itt. Éreztem, hogy a többiek is a közelemben vannak, valahol a hátam mögött, mert előttem már nem volt senki, nem láttam őket, csak én álltam ott, és döntenem kellett, hogy merre menjek tovább. Bár a völgyet és a balra ívelő utat rendesen beláttam, az előttem lévő utat pedig nem, éreztem, hogy a gerinc folytatódik, és én inkább mentem tovább egyenesen. Megint egy erdős rész jött, majd megint egy elágazás. Ekkor már este volt, és hallottam, hogy szól a zene. Egy sziklás hegyen mentünk tovább balra kanyarodva felfelé. Éreztem, hogy jobbra megint tér van, völgy lehetett lefelé, de nem láttam, mert sötét volt.  Volt velem egy szőke, középhosszú hajú lány, és ott volt az apja, egy öregember, aki nagyon szigorú volt, és kiderült róla, hogy ő a koporsókészítő. Mindenbe beleszólt, és mindig csak a tökéleteset értékelte. Veszekedni kezdett a lánnyal, akit nagyon sajnáltam. Valamilyen átlátszó, vékony pauszpapír elszakadt, amire az öregember dühös lett, és kiabálni kezdett vele, hogy:........belevágod az arcomba! (nem értettem pontosan, de lehet, hogy csak nem emlékszem, mert akkor tudtam, miről van szó).

A lány mintha nem szólt volna vissza semmit, helyette én szóltam, és "belevágtam az arcába": "Egész életedben arra készülsz, hogy megalkothasd a tökéletes koporsót! - Saját magadnak!" -ezzel otthagytuk. Kicsit fentről nézve szinte láttam, ahogy a saját koporsójában fekszik a sziklák között. Én mentem tovább egyenesen (vagy felfelé?). Felkeltem. 

Álommanó

Gyógyító álom

2011. 06. 17. Gyógyító álom - feldarabolt test

Régi buszmegállóban álltam, vártam valakit, egy férfit, de nem jött.

Átmentem a másik oldalra, és kiderült, hogy ő ott várt engem, de át kellett mennem oda.

Bementem egy épületbe, ami egy nagyon kis, szűk helyiség, egy mosdó volt. Fertőtlenítős levegőt éreztem, és a torkomon volt valami rossz, amit kiköptem. Ekkor éppen jött egy gyerek is a mosdóba, aki ezt látta, és kiszaladt. Ekkor bejött az anyja, és azt mondta, hogy ezt nem kellett volna (kiköpnöm). Szégyelltem magam, de már nem tudtam mit tenni, kezet mostam, és kimentem a mosdóból.

Már nem azon a helyen voltam, ahol előtte bementem, hanem egy ösvényen, ami egy nagy udvarra vezetett be. Itt nagyon tágas, de kietlen volt a tér, sárga homok volt, a távolban pedig épületek. Mielőtt az udvarra értem volna, elém jött két ember, az egyikük egy férfi volt, a másikat nem láttam jól, távolabb állt. Nem tudom, mit mondott nekem, de nem voltak túl jó érzéseim, mert úgy éreztem, hogy valami kísérletet akarnak velem csinálni. És megint éreztem azt a fertőtlenítőst ízt, mintha a levegő lett volna olyan fertőtlenítős, fojtogató, más. Az a férfi, aki az álmom elején várt engem, szintén ott volt, de távolabb tőlem, csak egy helyben állt ott és várt. Én nem tudtam, mire várunk, és elmentem az udvaron körbenézni. Kis nézelődés után elindultam egy épület felé, mert éreztem vagy tudtam, hogy történik ott valami.

Amikor bementem az épületbe, ami leginkább egy régi gyárépületre hasonlított, és sötét volt bent, láttam, hogy a bejárattól balra van egy kád, és abban fekszik egy lány, de nem egyben van, hanem darabokban. Felette többen is álltak, akik megpróbálták meggyógyítani. A lány teste nagyon csúnya volt, véres, nyálkás, és a folyadék, amiben feküdt, az is fekete volt. Akik ott álltak felette, azt mondták, hogy majd az én testemmel  fogják meggyógyítani, és elindultak felém. A lány itt közben megpróbált felülni, és jobban láttam. Hosszú, barna haja volt, copfba fogva, mint az enyém. Hasonlított rám. Rossz érzésem lett, és amikor elindultak felém, kimenekültem a helyiségből. Kint fény volt, és ott már viszonylag biztonságban éreztem magam. Odamentem a férfihez, aki ide "elhozott", mert éreztem, hogy ő velem van. Még mindig egy helyben állt, és csak annyit mondott, hogy várjak. Ekkor felébredtem, de éreztem, hogy ez így nem jó, és megint visszazuhantam az álomban látott képhez, és megint a régi épületben lettem. De már magamtól mentem oda a kádhoz, segíteni akartam. Meztelen voltam, és elkezdtem megcsonkítani a testem. Gondolatban levágtam a bal lábam, majd a jobb lábam, ami egyáltalán nem is fájt, majd a bal kezem. Odaadtam azoknak, akik a lányt meg akarták gyógyítani, majd segítséget kértem, és levágták a jobb kezem, és mikor akartam, akkor a fejem is. 6 darabban volt a testem, és én még mindig ott álltam (a tudatom), vagyis 7 részben voltam. A testrészeimet beletették a folyadékba a lány testéhez. Kis idő eltelhetett, mert vártam (a tudatom várt ott). Majd láttam, hogy a lány felül, és kimászik a folyadékból saját erejéből. Szintén meztelen volt, az én testem vált az ő testévé. Egészséges volt, és megköszönte, hogy feláldoztam magam érte. Ekkor olyan érzésem lett, hogy belekerülök a testébe, és eggyé válok vele.

Ismét kimentem az udvarra, ahol a férfi már az ajtóban várt, nem állt a távolban, a megszokott helyén, hanem elém jött és mosolygott, örült.

Ekkor elindultam felfelé egy lépcsőn, aminek a közepére érve, bal oldalt ott feküdt a ruhám. Arany színű volt, vagy legalábbis csillogott. Felvettem, és felértem a fénybe. Felkeltem.

Álomból kilépés

2011. április 30. Sólyom - Álomból kilépés

Álmodtam: Istvánék házában voltunk többen, de csak rá emlékszem. A teraszon álltunk, beszélgettünk. Én láttam, hogy egy nagy madár leszállt a korlátra. István valakihez beszélt, és közben oda akart könyökölni, ahol a madár ült, de nem vette észre, így majdnem rákönyökölt. Szóltam neki, hogy vigyázzon, de végül is a madár átugrott a másik korlátra. Ekkor István észrevette a madarat, és éreztem, hogy ismeri, talán az ő madara volt, mert odatartotta felé az arcát, az pedig bal oldalt belecsípett. Arra gondoltam, hogy a madár vak... és talán ekkor jöttem rá, hogy ez egy sólyom. Istvánnak nem fájt a madár csípése, pedig én elég erősnek éreztem, de ő folytatta a beszélgetést, mintha nem történt volna semmi különös... Én néztem tovább a madarat, aki odaszállt hozzám, a méhemhez, belém csípett, és elkezdte enni azt. Féltem, és talán akartam kiabálni is, de nem tudtam megmozdulni sem. Ekkor már nem álmodtam. Fehér fényt láttam, éreztem, hogy az energia feltölt, áramlik a testemben, majd a szememmel - ami nem volt nyitva, úgyhogy a harmadik szemem lehetett - láttam, hogy magam előtt vagyok, mint egy átlátszó gömb szárnyakkal. A tudatom átkerült a gömbbe, és elszáguldottam körben a szobán. Ívben repültem a falig, majd visszafordultam a testem felé, és úgy éreztem, hogy visszatérek. Ekkor átlátszó képeket kezdtem látni. Mint egy filmet, úgy láttam, hogy száguld felém egy lovas, mint a honfoglaló magyarok, ősi, díszes ruhában, süveg volt a fején. De nem láttam nála eszközöket, tarsolyt, tegezt, vagy fegyvereket... A bal karján sólyom ült. Amikor felém ért, az kitátotta a szárnyait, amitől hatalmasnak tűnt. A lovas olyan volt, mint egy futár, jött, majd láttam, amint tőlem elment.

Á-l-omman-ó

Az álmom valószínűleg a betegségemre utal. De az is érdekes lehet, amit Varga Géza könyvében találtam a sólyomról:

"Népmeséinkben megtalálható az embert magasba emelő madár alakja, akit repülés közben folyamatosan etetni és itatni kell. A képek azt a pillanatot mutatják, amikor egy bajbajutott megszabadul az alvilágból, valamilyen alvilági erő rabságából és félúton van a felső világ felé."
(forrás: Varga Géza: A magyarság jelképei)

Arctalan ember

2011.04.21. Arctalan ember

Egy szobában voltam. Szemben velem, kicsit tőlem jobbra állt egy ember. Nem volt arca, csak egy fehér sziluettet láttam (nem körvonalat, hanem egy embert, aki teljesen fehér volt). Bal oldalamon éreztem, mintha a vállam fölött lenne egy arc, vagy fej, gömb, ott volt valaki, aki beszélt hozzám. (Sajnos még most sem tudom megjegyezni ezeket, amiket álmomban hallok, egyszerűen nem emlékszem rájuk.) Közben, szintén balra láttam egy fehér falat, amiről tudtam, hogy az most le van tapétázva, de alatta  eredetileg egy sötétkék nagy méretű folt volt. És láttam egy gombfesték készletet, amiben csak piros és kék festékgombok voltak a két végén. A többi festékgomb hiányzott, vagy amelyikben volt, abban csak kis darabkák voltak. A készlet jobb oldala volt piros, bal oldala kék.
Az előttem álló, fehér, arctalan ember éppen lehuppant a mögötte lévő ágyba. Mint akiből kiment az energia, leült. Ekkor női hangon sírást hallottam, és erre felkeltem.

Á-l-omman-ó

Lakókocsi

2011. április 19. Lakókocsi

Úgy éreztem hogy egy régi cirkuszos lakóautóban ülök, vagy valami ahhoz hasonlatos, szűk helyiségben. Bent sötét volt, a belseje egy csillogós, fekete vagy legalábbis sötét anyaggal volt beborítva. Kintről egy kis ablakon keresztül fehér fény szűrődött be, amely előttem gyengéden megvilágította a teret, ezért láthattam, hogy az anyag ami körülvesz, csillog.
Ültem ott, és meditáltam. A jobb kezemben egy inga volt, a bal kezemmel pedig mintha egy könyvet lapoznék, szinte zongoráztam a levegőben. Kerestem valamit. Erős energiát éreztem, és csukva volt a szemem, de mégis érzékeltem, láttam valamit. Próbáltam a szememmel jobban megnézni mit is látok, de nagyon távol volt, nem tudtam megnézni, mi volt az. Felkeltem.

Á-l-omman-ó

Révész

2011.04.15. Révész

Valamilyen kiránduláson, túrán vettem részt. Többen voltunk, de 2 ember tartozott hozzám. Bementünk egy régi, kastélyszerű helyre, ahová lepakoltuk a cuccainkat. Sok-sok ruha volt ott, hegyén-hátán egy padon, vagy asztalon, ami neki volt tolva a falnak. Különleges csillárok voltak a kastélyban bent, de már régi, elhanyagolt volt az épület. Az egyik csillár még ép volt, és a többiek azt nézték, hogy alul két elem (két része) keresztben el van fordulva. Én odamentem a falhoz, ahol a pad vagy asztal volt. Ott volt a fehér, törtszínű kabátom is.
Ezt követően kimentünk az udvarra, és elindultunk az úton. Ez már valamilyen állomás vége lehetett, mert mondtam a többieknek, hogy most már elárulhatják, hogy milyen tárgyat hoztak magukkal az útra. (Kabalának). Egy kis műanyag játék volt az egyiknél. Nálam egy keresztben összehajtott képeslap volt. Miközben ezt néztem, odajött egy sötét bőrű, indiaira emlékeztető ember, akinek pénzt adtunk. Nálam megint sokféle pénz volt, és az érmék között megint keresgélni kellett, hogy melyiket kell odaadni. Révész lehetett, mert ezután csónakba szálltunk. A vízen ringatózott a csónak, úgy haladtunk. Ekkor már úgy éreztem, hogy rajtam kívül nincs más a csónakban, csak a révész, a többiek másik csónakba szállhattak. Ő megkérdezte, hová szeretnék menni, hová megyek, amire én azt válaszoltam, hogy Japánba. Ő meg mutatott, hogy az ott van alattunk, lent, és én felülről láttam Japánt, mintha a térképen nézném. Kijavítottam, hogy feljebb akkor... felkeltem.
Az álom során a Ganges is eszembe jutott... :-) Ha Indiában voltunk, akkor elég érdekes lehetett csónakban az út Japánig...:-) Ha meg már Japán felett voltunk, akkor hová akartam menni?:-)

Á-l-omman-ó

Hinta, földrengés

2011.04.14. Hinta, földrengés

A kórház, SzTK előtti parkoló helyén volt két hinta, hosszú kötélen. Olyasmi, ami régen Garadnán volt. Az egyiken én ültem, a másikon valaki más. Álmomban ismertem, de már nem emlékszem. Beszélgettünk, de már elfelejtettem, miről. (hirtelen ébredtem fel, és mindent elfelejtettem, ami ezelőtt volt, pedig jó hosszú álom volt) Egyszer csak lelassult a hintám és azt vettem észre, hogy a hinta alja teljesen leér a földre. Ott ültem rajta, de nem tudom, hogy tehettem a lábam, mert a hinta alja a földet súrolta. Előtte nem így volt, arra gondoltam, hogy süllyed. Ezen gondolkoztam, miközben a "barátom" beszélt hozzám. Felkeltem és leszálltam a hintáról. Ekkor érezni kezdtem, hogy remeg a föld alattam. De ekkor már távolabb álltam a hintától, majd hirtelen az Avasi lakásban lettem, az előszobában. Rengett a föld és én térdre rogytam, majd leborultam a földre és így imádkoztam: "Édes Istenem, vezess minket utolsó utunkon!"
Éreztem, hogy reng a föld alattunk, és láttam 2-3 fehér, fényes, világító fénypontot körülöttem. A padlón ültem térdepelve és láttam, hogy ott áll valaki fölöttem, talán Anyu volt a konyhába vezető kis átjáróban. De nem tudtam jól megnézni, mert felébredtem. Mindez, amit leírtam, nem tartott tovább pár másodpercnél, de mintha egy egész történet (3) lett volna, egy pillanat alatt leperegtek előttem. Mikor felébredtem, 5 óra 42 perc volt. Nagyon éreztem, hogy mennek az energiák a testemben. 5.42-től 6.57-ig ment erőteljesen. Nem tudtam eldönteni, hogy a földrengést álmodtam-e, mert túl valóságosnak tűnt, és éreztem, de közben az energia is áramlott, és ez összezavart.

Reggel 7.30-kor felkeltem, és megnéztem a híreket. Japánban 6 óra után földrengéssorozat volt. Most már csak azt nem tudom, hogy éreztem én ezt előtte... Úgy gondolom, hogy ez egy telepatikus álom volt.

Telepatikus álomnak nevezzük, "mikor a történéssel egy időben az alvó úgy él végig valamely, sokszor tragikus eseményt, mintha maga is jelen lett volna ott. " forrás és bővebben: Szepes Mária: Az álom mágiája

Fák az ablak előtt

2011. április 09. Fák az ablak előtt

Ma hajnal 3 órakor felkeltem. Olyan 4 óra körül visszaaludhattam, de úgy éreztem, mintha továbbra is fent lennék. István aludt, én pedig odamentem az ablakhoz, és kinéztem rajta. Fura volt, mert teljesen más volt a táj, mint szokott lenni, de mivel ismerősnek tetszett, nem gyanakodtam, hogy csak álmodom. :-) Szóval kinéztem, és 3 nagyon magas nyárfa volt az ablak előtt. A ház, és az ablak nagyon kicsinek tűnt ezekhez a fákhoz képest, mintha óriások lettek volna. A középső fa pont velem szemben volt, olyan volt, mint a mesében az "égig érő fa". Alsó ágai létraszerűen vezettek fel az égbe, végükön nagy levelekkel. A tetején volt egy lombkorona, amely jól elkülönült. A fa élénk zöld volt, mögötte látszott a tiszta, kék ég.

Éreztem, hogy valaki áll mellettem az ablakban, és szól a zene. Ezt már korábban is hallottam, félálomban, de nem tudtam eldönteni honnan szól. Beszélgettem a "barátommal" (lány volt), és közben a zenét túl hangosnak találtam. Odamentem az asztalhoz, ahol ott volt István telefonja letéve, és kikapcsoltam rajta a zenét. Ekkor éreztem, hogy a "valaki" jött utánam, jött velem, és rám volt tapadva. Kisebb volt, mint én, mintha gyerek lett volna, és megpróbáltam odébb tenni, de nem igazán tudtam, mert mintha szorosan egymás mellett álltunk volna, úgy volt rám tapadva. Volt ott egy fából készült konyhaszék, amit felemeltem, és azzal próbáltam eltolni, és így lassan levált a testemről. Nem éreztem rosszat, de  közben kiabáltam egyet, és arra keltem fel. Ekkor döbbentem rá, hogy kint voltam a testemből, és csak a kiabálással kerültem abba vissza.

 
Álom-manó

Szűcs Sándornak egy 89 esztendős, Sárrétudvariban lakó juhász, Víg Sámuel mondta el 1921-ben, hogy egy Bütöm nevezetű öreg darvásztól hallotta, hogy "van a világon egy csodálatos nagy fa, amelyiknak kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha ezek elkezdenek kavarogni, ombolyogni, abból támad a szél. Olyan csudálatos nagy fa ez, hogy nem csak a hold jár el az ága közt, hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, aki foggal született, oszt kilenc álló esztendeig nem vesz a szájába tejnél egyebet. Az meg tudni való, hogy tátus az ilyen. Mert ez a csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá. Az emilyen ember csak hírét hallja, hogy van, de látni nem láthatja." (forrás: Bíró Lajos: Táltosok könyve)

Táltos fiú

2010. április 15. Táltos fiú

………………Ekkor jött egy nagyon kedves fiatal fiú… Együtt mentünk a kádhoz. De mire odaértünk, addigra a kád már tóvá változott. Egy nagyon szép Zen Tóvá, sok növénnyel, több lépcsős, dekoratív kerti tó lett. Volt benne egy béka. A béka megugrott, és lefröcskölt vízzel. Arra gondoltam, hogy már megint baleset ért, és megtöröltem az arcom, ekkor a fiú azt mondta: -A régi táltosok ilyenkor azt mondják: „… kísérjen utadon, amíg megérkezel!” Itt egy versikét mondott, valami áldásfélét, de ennyire emlékszem csak. Utána lementünk egy vájat szerű részre, ahol szétbontottuk a kabátom ujját. És nagyon furcsa dolog történt. Én nem is tudtam, de a kabátom ujjába bele volt varrva egy piros cérna, ami el volt szakadva. Két darabban vettem ki az ujjából. Mellette volt egy kék cérna is, masniszerű kötéssel ami ép volt. (inkább bog volt rajta :-) Ez a piros cérna védelem volt, ami azzal, hogy szétszakadt, vagy megbomlott, megszüntette a védelmet. Közben a táltos fiú megvizsgált, (akkor már tudtam, hogy ő is táltos) és rendben talált……………

Álommanó

Gyógyító

2010. 03. 16. Gyógyító

Valakivel sétáltam. Tudtam, hogy hova megyek. Egy pajta-, vagy raktárszerű magas épület volt, ahová be akartam menni. Egy kerítéses udvaron volt az épület. Az udvarra belépve két fiút láttunk. Egyikük, a kisebb rokkant lehetett, mert a másik a hátán vitte, de lehet, hogy csak játszottak. Elmentünk mellettük. Utána a raktárszerű épületbe léptünk. Ez az épület olyan volt, mint a kertészetben a „fecskeház”, amelyből az üvegházak nyíltak… kocka alakú, magas, tágas. Szalmaszálak, növényi maradványok voltak mindenütt. Éreztem egy kis visszatartást, mintha nem volnék biztos benne, de tudtam, hogy azt a házat kerestem, oda kell mennem. Tudtam, hogy már jártam ott, és mondtam magamnak - vagy annak, akivel voltam -, hogy szeretek ide járni. A házba belépve ott állt a Mesterem. Puszit akartam adni neki, de ő nem adott, hanem először hátraegyenesítette a hátam, hirtelen mozdulattal megrántotta, mire üvöltöttem. Utána többször (talán 3-szor) kigömbölyített mellkassal nekem ugrott úgy, hogy az én mellkasom is ki volt gömbölyítve. (ezt ő mulatságosnak találta, és mondott egy nem túl szalonképes, humorosat, de ezt inkább nem írom le) Ez nagyon rossz érzés volt, és nagyon fájt, ráadásul nagyon váratlanul ért. Miután befejezte, adott puszit, és én határozottan jobban éreztem magam.

 Álommanó

Dobpergés

2010. 03. 15. Dobpergés

Felkeltem éjszaka, egy dobogásszerű hangot hallottam. Mintha valaki az ágyat ütné ütemesen. István is megfordult álmában, tehát ő is érzékelte, de aztán aludt tovább. Én viszont hallottam ezt a dobolást. Olyan gyors volt, hogy azon gondolkoztam, egy kézzel lehet-e egyáltalán olyan ütemet ütni. Szinte dobpergésszerű. Aztán elaludtam.

 Álommanó

Búra

2010. 03. 10. Búra

Ma meditáción voltam… nagyon sikerült lezsibbadnom. Az egész kezem, lábam… már a fejemen is búra volt. Ekkor nagyon megijedtem és félni kezdtem…

Este lefeküdtem, és megint lezsibbadtam… (pedig nem próbálkoztam meditációval) Éreztem, hogy magam fölött vagyok, és mintha forognék. Elfordultam. Ekkor látni véltem a saját arcom. Nem tudom, így volt-e, vagy csak képzeltem. Kicsit „mongolosabb” szemem volt, vagy csak aludtam, és azért láttam olyannak. Olyan érzésem volt, hogy amit látok, az az én arcom.

 Álommanó

Kilépés

2010. 01. 28. Kilépés

…………………….sétáltam egy másik utcán, csend volt, szürkés-barna idő, nem jó. Éreztem, hogy forog velem a világ egyet, és látom az eget. Fekszem a földön, és nézem az eget. Egy madarat látok a fák között. A madár először galambszerűnek tűnik, de rájövök, hogy nagyobb testű, nem galamb, sólyomszerű… Közelebb repül felém, és látom jobban: sólyomszerű, de ívesebb előre a feje, a csőre is ívesebb, mintha dinoszauruszok korában látnám, másabb… Érzem, hogy a mellkasom, mintha valaki benyomná, de ekkor az ágyamban fekszem… kipréselődik a (levegő (?) belőlem, egy nyomást érzek, és kipördülök. (azt éreztem, ahogy én préselődtem ki a testemből) István mellettem fekszik, és felé, vagyis mellé érkezem, a másik oldalára. Mintha felkapcsolnák a villanyt, magam alatt látni kezdek egy sárga (kicsit narancsos) fényt. Úgy érzem, hogy István telefonja, nem foglalkozok vele, mert István arcát nézem, félig kinyitotta a szemét, mert érzékelte a fényt biztos. Újra a testemben vagyok. Nem tudom, hogy kerültem vissza (csak pár pillanat volt). Olyan volt, mintha nem lett volna kezem és lábam, hanem egy vízcsepp volt, ami kinyúlt a testemből és a tetején én voltam, vagyis az elején én voltam. Egy burkon keresztül láttam előre rendesen, oldalra mintha homályos lett volna, vagy nem érzékeltem. Alattam a sárga fény volt, az világított, azért láttam Istvánt. Érezni csak mintha a fejem, a tudatom éreztem volna, a testem nem éreztem, de a burok vége a testem felé ívelt, mintha onnan nőtt volna ki. 4.47 volt az órán. Nem a mobil világított. Fel akartam kelteni Istvánt, de nem keltettem fel, hagytam aludni, és én is megpróbáltam.

De hirtelen azt láttam, hogy egy göndör hajat látok, barna hajat, majd szembe vagyok az autómmal. Nem tudom, mi történik. Egy burokban vagyok megint. Látom magam, a göndör hajam, rá vagyok borulva a kormányra. Az autó sárgászöld színű, most már fölöttem, magasabban vagyok, jobban látom, mi történt, karamboloztam. Fa kormány van, nagy méretű, rá vagyok borulva a kormányra, a mellkasommal van valami, nem látom az arcom. Emelkedem, de most mi van? Mi történik, meg akarom nézni, de távolodom felfelé, húz valami, vagy felfelé mozgok. Nem érzem, hogy húznának, csak emelkedem, mint egy léggömb, nem tudok visszamenni. Könnyű vagyok és csak emelkedem. Nem látják a testem, mert nincs ott senki. Én látom, de nem értem mi van, csak emelkedem. De meddig emelkedek még?

 Álommanó

Nyomás a mellkasomon

2009. 12. 15. Nyomás a mellkasomon

Szökőkút-szerű tó volt…. Át akartam menni a másik felére, de csak úgy tudtam, hogy bele kellett lépnem….

…………………………………..éreztem, hogy a mellkasomon mintha valaki átmenne, majd megfogna a két kezével a mellkasom fölött, és nyomna. Én pedig kiabáltam, hogy ÁÁÁ! Erre felébredtem.

 Álommanó

Maya

2009. július 29. Maya

A buszon utaztam.

Ott álltam a közepén, és mellettem ült egy férfi, olyan volt, mint egy indián (vagy maja) ember, kreol bőrű, fekete, kicsit hosszúkás (félhosszú:) hajú. Nem tudom megállapítani a korát, de tőlem idősebb. Érezte az aurámat, és azt mondta, hogy Ő látja (v. tudja), hogy gyermeket várok. Én tudtam, hogy ez ebben a hónapban még nem lehetséges, de örültem, mert úgy éreztem, hogy akkor már nem lehet messze, ha Ő már látja.

Látta azt is, hogy kételkedem, ezért be akarta bizonyítani, és elővett egy követ (fehér, átlátszó volt, félig takarta, és valamit csinált vele, (rajzolt, írt, vagy keresett, olvasott benne), ezért nem láttam jól.) Talán hegyikristály lehetett, ezt éreztem. Közepes méretű kő volt. Azt mondta, hogy augusztus 7-e. Erre a napra van "engedélyezve".

Álommanó

Indián Nap

2010. 01. 09. Indián Nap

…………………….egyedül lettem. Egy kert végébe mentem, ahol megláttam egy indián lányt, aki ruhát terített ki. Nem szólt semmit, csak mosolygott. Utána odajött egy indián fiú, és azt mondta, hogy nem jó helyen ülök, forduljak másik irányba, mert most Keletre kell fordulni és a felkelő Napot kell köszönteni. És elénekelt egy indián dalt, ami nagyon ismerős volt. Végighallgattam, néha rá néztem, néha a felkelő Napra. Még bele tudtam nézni… Amikor ránéztem a fiúra, ő is rám fordította a figyelmét, mintha nekem énekelne. Majd amikor a Nap felé fordultam, tudtam, éreztem, hogy ő is arra néz.

 Álommanó

Kelet: A keletkezés, indulás, születés, gyógyulás iránya. Ide köthető minden kezdet, új kapcsolat, munkahely, lakás, terv illetve ezekre való törekvés, vágyakozás. Ide tartozik a gyermekszületés is. Évszaka a tavasz, napszaka a reggel, eleme a levegő, színe a vörös. Ideje a jövő. Ebben az irányban lehet testi-, lelki-, szellemi gyógyulásért imádkozni. (forrás: A magyarság ősi gyógymódjai)

Módosítás: (2011. május 22. vasárnap, 17:07)

Medencék

2009. július 22. Medencék

1. Azt álmodtam, hogy valamilyen zsúfolt piacon járok. Végigmentem a sorokon, de nem vettem semmit...

2. Ezután hirtelen egy másik helyre kerültem, ahol két tiszta vizű, téglalap alakú medence volt, olyan, mint a modern úszómedencék. Nagyon tiszta volt az ég, és sütött a Nap. A két medence között mentem végig, és ott ült egy árus, idős férfi. (Buddha ülésben ült). Egyedül Ő volt ott. Ennek az embernek szüksége volt pénzre, és kért, hogy vegyek tőle valamit, és azt mondta, hogy dobjak pénzt a medencébe. Nem emlékszem, hogy láttam volna előtte árut, de megszántam, és dobtam pénzt a medencébe. Végülis nem tudom, hogy így most vettem-e, vagy ajándékot kaptam, minden esetre kaptam tőle egy báránykát (régi féle gyerekjáték volt, a belsejébe lehetett pakolni, olyan tartószerű), és egy olyan tárgyat, amiről elsőre nem tudtam megmondani, hogy mi az, sokáig nézegettem, és kiderült, hogy valamilyen furulyaféle, sípszerű dolog. (régen festett, pirosas barnás vagy bordó színű, kopott volt.) Én olyat még nem láttam ebben az életben, de tudtam, hogy "juhász"-kellék mind a kettő. Nagyon régiek voltak, de nagyon tetszettek, és elkezdtem érezni, hogy azok réges régen az enyémek voltak. Felismertem. Nagyon örültem neki.

Érdekesség, hogy először felnőtt embernek éreztem magam, de amikor megkaptam az ajándékot, a báránykát és a furulyát, vagy sípot, akkor már gyereknek éreztem magam. Nézegettem a tárgyakat, kinyitottam a bárányka belsejét. Üres volt. Azt hiszem, hogy a furulya, vagy síp lehetett benne, és azt tettem bele.

 Álommanó

Légiriadó

2009. május 14. Légiriadó

A belvárosban sétáltam. Már nem emlékszem igazán, merre, de betértem egy varrós boltba, ahol vásároltam gyöngyöket, fagolyókat, és valamilyen nagy csomag volt nálam. Mellettem állt egy szőke nő, idősebb, aki megpróbált megszabadítani a csomagomtól (vagyis úgy éreztem, hogy el akarja lopni). El is vette, és nyugodtan állt mellettem tovább, mintha mi sem történt volna. De én észrevettem, és visszavettem... és én is úgy tettem, mintha nem történt volna semmi. Utána a Centrum előtt vártam a villamost. Láttam fiatalokat, köztük egy fehér keretes napszemüveges lányt, olyan 60-as évekbeli kinézete volt, de tetszett. Mintás miniruha, kistáska. Rá jól emlékszem. Valakivel beszét, aki az én oldalamon állt, Ő pedig a sínek másik oldaláról mutogatott neki. Hallottam is mit mond, de már nem emlékszem rá. Megjött a villamos, és felszálltam. Emlékszem, hogy forróság volt, nagyon-nagyon meleg nyár, és a villamoson is nagyon meleg volt. Ott volt István. Nem tudom, hogy került oda, mert előtte egyedül mentem, de ott már ketten voltunk. (Biztos azért, mert Ő nem szeret vásárolni :) (Oda nem jött velem) Mentünk a villamossal (közben más gondolataim is voltak, de már nem emlékszem rájuk) ...egészen a Vgy-ig. Nem egészen olyan volt, mint amilyen most, valahogy másabb. Az óvoda és a körforgalom előtt között állhatott meg a villamos (nem egészen körforgalom volt, máshogy volt, de már nem nagyon tudom... mindegy.) Most jut eszembe, hogy a villamos pályát át akarják építeni. És hogy ezt a szakaszt már többször átépítették.

Szóval megállt... Ekkor megszólat a sziréna. Nagyon halkan szólt, de síri csend lett a villamoson, nagyon nagy csend, mintha a levegő is megállt volna körülöttünk. Valaki megjegyezte, hogy légiriadó van. Nagyon meleg volt, olyan, mintha sivatagi levegő lett volna, vagy mint az Alföldön egyszer már tapasztaltam. És valahogy olyan sárga fény, opálos, poros fény volt a levegő helyett, fullasztó, nehézkes. A sziréna egyre hangosabb, hangosabb lett, majd megrémültünk, mert mintha elsuhant volna felettünk a sípolás. És lett egy kis mozgás is hirtelen, egy egyenruhás, egyenkalapos (kalaúzszerű, valószínűleg a villamosvezető) ember rohant végig a villamoson, és mutatott, hogy szálljunk le. Közben a hangosbemondóban is bemondták, hogy szálljon le, és menjen mindenki békében haza... és talán azt is, hogy ne mozduljunk ki az otthonunkból (lehet, hogy ezt csak éreztem, hogy otthon kell maradni). Egy gépies, sablonszerű szöveget mondtak be, mintha már előre felvették volna, hogy egy ember szótölcsérbe elmondja, túlságosan szerkesztettnek tűnt a szövege. Vagy felolvasták.

Leszálltunk, és azt láttam, hogy a villamosról leszálló embereken kívül senki nincs az utcán. Ekkor már a Posta után jártunk, összeölelkezve mentünk Istvánnal. A többi ember, akik szintén a villamosról szálltak le, lemaradtak, eltűntek, hazamentek. Egyedül maradtunk. Erre felébredtem. Olyan volt, mintha előreszaladtam volna az időben álmomban. Meg kell jegyeznem, hogy a villamoson már megint nem volt nálam csomag. Vagyis a felszállásnál még igen, mert emlékszem, hogy az ölembe tettem, de amikor leszálltam, már nem volt nálam semmi.

 Ál-omman-ó

Foteles szellem

2009. április 21.  Foteles szellem

…………………..mondtam neki, hogy megnézem, mi van az alattunk levő lakásban. Le tudok-e menni, át a falon keresztül. Emlékszem, hogy megálltam egyenes testtartásban, és elindultam lefelé gondolatban. Azt éreztem, hogy tényleg elindulok, és a testemből a vér kicsapódik, vagy kiáramlik, elvesztem az egyensúlyom (talán állva maradtam, nem tudom, de éreztem, ahogy elhagyom lefelé a testem, és a szobát is. Valóban elindultam az alattunk lévő helyiségbe. Már félig kint, lent voltam, elég gyorsan is mentem, amikor hirtelen megijedtem, és vissza akartam térni, hogy inkább mégsem megyek, de nem tudtam, hanem hirtelen irányt változtattam, és egy félkörívben a szoba másik oldalára suhantam. Kipördültem. Ott lebegésben éreztem magam. Sötét, félhomály volt, poros, áporodott a szoba, és a közepén volt egy régi asztal, és egy fotel, amiben ült valaki. Szellem, átlátszó volt. Idősebb lehetett, öregember, de nem mertem közel menni, mert nem éreztem jól magam, sőt inkább nagyon féltem. Fehér körvonala volt, és az arcvonásai is fehér körvonalakkal látszottak, egyébként tejszerűen átlátszó volt. (Talán kapucnis, hosszú kabátszerű volt rajta, de ez már nem biztos). Olyan volt, mintha aludna, de éreztem, hogy tudja, hogy ott vagyok, érzi a jelenlétem. De nem mozdult meg, talán tudta, hogy elmegyek. Ekkor úgy éreztem, hogy visszakerülök a testembe, de nem tudom, hol voltam akkor, mert csak arra emlékszem, hogy biztonságban éreztem magam, és bár még sokáig remegtem, és a testemben is mintha nem lett volna elég vér, de éreztem, hogy már nem kell félnem. Ennek ellenére egy nagy dobbantásra, dobbanásra, majd a végén egy pici csilingelés is volt, erre ébredtem, és a testem egy nagyot rándult. A fülem be volt dugulva.

Álommanó

Fehér fény

2008. szeptember 28. Fehér fény

 ……………………….ekkor hirtelen jött hátulról egy fehér fény, ami elnyelt. Ez egy pillanatig tartott, és olyan érzés volt, mint amikor kisütötték volna a testem. Mintha az összes vér a bőröm belső felére áramlott volna, és belül semmi nem maradt, mármint a testemben. Az volt a gondolatom, hogy minden betegségnek, ami esetleg a testemben volt, annak most vége. Mintha teljesen új lennék. Éreztem, ahogy a testemben áramlott valami…

 Álommanó

A naplóról

Sziasztok!

Régóta tervezem ezt az álmos blogot. Igazából egy honlapot szerettem volna, amit el is készítettem, de sajnos nincs tárhelyem, nem sikerült feltölteni, úgyhogy egyenlőre maradtam ennél a verziónál... Sokáig gondolkoztam azon is, hogy bárkit fog-e érdekelni, de a belső útmutatóm azt diktálta, hogy írjam ki magamból. 

Megerősítésnek pedig ezt a pár mondatot találtam:

Ha napvilágra hozod, ami benned van,
Amit napvilágra hoztál, az lesz a menedéked.
Ha nem hozod napvilágra, ami benned van,
Az fog megsemmisíteni, ami benned rekedt. (Tamás evangéliuma Jézus szavai) 

Az álmok nem mindig logikusak. Egyrészt hirtelen változhatnak az események, cserélődnek a helyszínek,  képekben jelennek meg és keverednek az információk... Másrészt  előfordul, hogy több álmom is van egy nap és ezekből általában csak olyan részleteket írok le, amelyek számomra fontosak, esetleg érdekesek lehetnek számotokra is. Ettől néha talán zavaros, amit és ahogy írok.

Bízom benne, hogy ez nem fog senkit elijeszteni az olvasástól, és talán nekem  is ad egyfajta  egyedi stílust.

Köszönöm, ha megtiszteltek azzal, hogy néhanapján ellátogattok ide, esetleg írtok az álmaimhoz, és segítetek feldolgozni azokat.
Szeretettel üdvözlök mindenkit itt a blogban...

Álommanó

Szorítás

2007. július 27. Szorítás

Messziről, az ágyamból láttam, hogy tényleg egy kismadár, és valami piros fejbúbja van, és meg akartam nézni, fel akartam kelni, hogy megnézhessem közelebbről. És ekkor megint nagyon rossz dolog történt, ugyanis nem tudtam felkelni, mert valami leszorított. Nem tudtam kinyitni a szemem, akárhogy erölködtem, és rájöttem, hogy ez nem álom, és nem tudom kinyitni a szemem, és valaki leszorít, és beszél valamit, de nem értettem, mert megijedtem, és elkezdtem kiabálni, hogy: „hagy nyissam ki a szemem, engedjétek, hogy kinyissam a szemem!”. A vége teljesen torzan, artikuláltan hangzott, és nem mozgott a szám, illetve nem jött ki rajta hang, és az erölködéstől volt artikulált a vége. Ezután félig már ébren voltam, amikor éreztem, hogy a testem szorítása enged, és valaki belesúgott a fülembe egy imát, amit elismételtem és akkor ki tudtam nyitni a szemem.

 Álommanó

Rossz párnás álom

2007. január 20.  Rossz párnás álom

Feküdtem az ágyamban, és néztem az ablakot, ami álmomban legalább 3-szor olyan távol volt, mint eredetileg. Piros (bordó) függyöny volt feltéve (sötétítő), ami be volt húzva, de mégis fényesség volt a szobában. Láttam, amint a piros függönyön megy az egyik sarokból a másikba két csepp, a végén összetapadnak. Aztán megint ugyanazt a jelenetet láttam, de két kristálykő volt. Mindig átlátszó. Amikor azt gondoltam, hogy olyanok, mint a szellemek, akkor a sarokban lévő párna elindult felém görögve, nagyon gyorsan, mintha meg akarna támadni. Erre én védekezésül megfordultam, és ott feküdt István a másik oldalamon, és világított a mellkasa. Átölelt, és azt mondta, hogy nincs semmi baj. Rájöttem, hogy lehet, hogy ez a fény csinálta a világosságot a szobába.

 Álommanó

Átjáró

2007. január 06. Átjáró

……..helyiségben vagyok, vannak mások is, vízben sétálunk. (szobaszerű volt, nagy falakkal, nagy helyiség). Ahhoz, hogy továbbmenjünk, le kellett menni a víz alá, kitapogatni az átjárót. Ezután elindultam, de már a másik oldalról láttam magam, amint egy barlangba jutottam. És megjelent egy fekete képernyő fehér csíkokkal, zajos képpel, és éreztem, amint átértem, átjövök ezen a képernyőn, vagyis a falon. Ekkor elkiabáltam magam, hogy: – Bent vagyok a lyukban. Ezt tisztán hallottam, de nem az én normális hangom volt, hanem inkább férfi hang. De tudtam, és éreztem, hogy az én vagyok. Ekkor nagy zsibbadást éreztem, és felkeltem….. Az egész testem bizsergett……………………… Visszaaludtam….

Valaki rólam beszélt egy másik embernek………….. azt éreztem, hogy a testem teljesen elzsibbadt, éreztem végig a bizsergést. Ezután mintha kiléptem volna a testemből. De csak elfordultam. Csecsemő tartásban feküdtem, összegömbölyödve, és arccal előre fordultam kb. 45 fokot. Olyan érzés volt, mintha egy fogaskerék lennék…… Meg akartam nézni, hogy István ott van-e a másik oldalamon, de addig nem sikerült elfordulni. Megláttam egy nagyon távoli, világító fehér gömböt, fényt, amit nem láttam jól, mert messze volt, de láttam, hogy van benne valami… Valami árnyék, szárny, madár, vagy valami hasonló…

 Álommanó

Az álmokról röviden

Néhány mondatban az álmokról...

Az alvás életműködésünk része. Életünknek körülbelül egyharmadát, vagyis jelentős részét töltjük alvással, hogy napi fáradalmainkat kipihenhessük, és hogy ezáltal szervezetünk felfrissülhessen. Lefekvéskor testünket, izmainkat ellazítjuk, légzésünket lecsillapítjuk, fejünket "álomra hajtjuk". Szervezetünk irányítását, működtetését ez idő alatt a tudatos elme helyett már a tudatalattink látja majd el.

Azt mondják, álom idején a lélek képes elhagyni az emberi testet, hogy életünk további szakaszaihoz útmutatást adjon. Az álom tehát egyfajta előjelző, figyelmeztető szerepet lát el. Lehet jó vagy rossz események, balsorsunk vagy örömeink előhordozója, megmutatja rejtett titkainkat, vágyainkat és megoldásokat találhatunk bennük életünk problémáira. Az 1756-os Álmos Könyvetske írója hivatkozik Ciceróra, aki azt mondja: "Az embereknek, akik mértékletesen és józanon élnek, álmuk rendszerint beteljesedik, amikor annak ideje elérkezett".

Az álmodót nem köti idő és tér, előfordulhat, hogy egyetlen perc alatt álom síkon egy egész életet leélhetünk, és az események során olyan helyekre kerülhetünk, melyek nem köthetők itteni világunkhoz, számunkra ismeretlenek. Olyan tulajdonságok birtokába kerülhetünk, melyek meghaladják fizikai korlátainkat (pl. repülés) vagy olyan tevékenységeket végezhetünk, melyeket a hétköznapi életünkben nem tudnánk megvalósítani (mint pl. egy ismeretlen hangszeren játszani).  Álmaink szimbólumok segítségével üzennek, melyek mint álomkulcsok, bennünk vannak, és ha figyelünk rájuk, visszatérésük gyakoriságára, hozzájuk köthető valós élethelyzeteinkre, jelentésük előtűnik.

Esténként nem kizárólag egyszer álmodunk. Tudósok bebizonyították, hogy éjszakánként legalább három, de nem ritkán több álmunk van, bár többnyire nehezen emlékszünk rájuk. Az első álomképek elalvás után egy-, másfél óra múlva jelentkezhetnek, az utolsó álomképes alvási fázis  pedig általában hajnalban, közvetlenül ébredés előtt ér véget. Ezt követően már nem alszunk el újra, így leggyakrabban erre az utolsó álomra emlékszünk. Vannak időszakok, amikor élénkebben megmaradnak bennünk az események, és vannak amikor egyáltalán nem is emlékszünk arra, mit álmodtunk.

(Dőlt betűs forrásanyag: Krúdy Gyula: Álmoskönyv)