2010. 01. 28. Kilépés
…………………….sétáltam egy másik utcán, csend volt, szürkés-barna idő, nem jó. Éreztem, hogy forog velem a világ egyet, és látom az eget. Fekszem a földön, és nézem az eget. Egy madarat látok a fák között. A madár először galambszerűnek tűnik, de rájövök, hogy nagyobb testű, nem galamb, sólyomszerű… Közelebb repül felém, és látom jobban: sólyomszerű, de ívesebb előre a feje, a csőre is ívesebb, mintha dinoszauruszok korában látnám, másabb… Érzem, hogy a mellkasom, mintha valaki benyomná, de ekkor az ágyamban fekszem… kipréselődik a (levegő (?) belőlem, egy nyomást érzek, és kipördülök. (azt éreztem, ahogy én préselődtem ki a testemből) István mellettem fekszik, és felé, vagyis mellé érkezem, a másik oldalára. Mintha felkapcsolnák a villanyt, magam alatt látni kezdek egy sárga (kicsit narancsos) fényt. Úgy érzem, hogy István telefonja, nem foglalkozok vele, mert István arcát nézem, félig kinyitotta a szemét, mert érzékelte a fényt biztos. Újra a testemben vagyok. Nem tudom, hogy kerültem vissza (csak pár pillanat volt). Olyan volt, mintha nem lett volna kezem és lábam, hanem egy vízcsepp volt, ami kinyúlt a testemből és a tetején én voltam, vagyis az elején én voltam. Egy burkon keresztül láttam előre rendesen, oldalra mintha homályos lett volna, vagy nem érzékeltem. Alattam a sárga fény volt, az világított, azért láttam Istvánt. Érezni csak mintha a fejem, a tudatom éreztem volna, a testem nem éreztem, de a burok vége a testem felé ívelt, mintha onnan nőtt volna ki. 4.47 volt az órán. Nem a mobil világított. Fel akartam kelteni Istvánt, de nem keltettem fel, hagytam aludni, és én is megpróbáltam.
De hirtelen azt láttam, hogy egy göndör hajat látok, barna hajat, majd szembe vagyok az autómmal. Nem tudom, mi történik. Egy burokban vagyok megint. Látom magam, a göndör hajam, rá vagyok borulva a kormányra. Az autó sárgászöld színű, most már fölöttem, magasabban vagyok, jobban látom, mi történt, karamboloztam. Fa kormány van, nagy méretű, rá vagyok borulva a kormányra, a mellkasommal van valami, nem látom az arcom. Emelkedem, de most mi van? Mi történik, meg akarom nézni, de távolodom felfelé, húz valami, vagy felfelé mozgok. Nem érzem, hogy húznának, csak emelkedem, mint egy léggömb, nem tudok visszamenni. Könnyű vagyok és csak emelkedem. Nem látják a testem, mert nincs ott senki. Én látom, de nem értem mi van, csak emelkedem. De meddig emelkedek még?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése