2009. április 21. Foteles szellem
…………………..mondtam neki, hogy megnézem, mi van az alattunk levő lakásban. Le tudok-e menni, át a falon keresztül. Emlékszem, hogy megálltam egyenes testtartásban, és elindultam lefelé gondolatban. Azt éreztem, hogy tényleg elindulok, és a testemből a vér kicsapódik, vagy kiáramlik, elvesztem az egyensúlyom (talán állva maradtam, nem tudom, de éreztem, ahogy elhagyom lefelé a testem, és a szobát is. Valóban elindultam az alattunk lévő helyiségbe. Már félig kint, lent voltam, elég gyorsan is mentem, amikor hirtelen megijedtem, és vissza akartam térni, hogy inkább mégsem megyek, de nem tudtam, hanem hirtelen irányt változtattam, és egy félkörívben a szoba másik oldalára suhantam. Kipördültem. Ott lebegésben éreztem magam. Sötét, félhomály volt, poros, áporodott a szoba, és a közepén volt egy régi asztal, és egy fotel, amiben ült valaki. Szellem, átlátszó volt. Idősebb lehetett, öregember, de nem mertem közel menni, mert nem éreztem jól magam, sőt inkább nagyon féltem. Fehér körvonala volt, és az arcvonásai is fehér körvonalakkal látszottak, egyébként tejszerűen átlátszó volt. (Talán kapucnis, hosszú kabátszerű volt rajta, de ez már nem biztos). Olyan volt, mintha aludna, de éreztem, hogy tudja, hogy ott vagyok, érzi a jelenlétem. De nem mozdult meg, talán tudta, hogy elmegyek. Ekkor úgy éreztem, hogy visszakerülök a testembe, de nem tudom, hol voltam akkor, mert csak arra emlékszem, hogy biztonságban éreztem magam, és bár még sokáig remegtem, és a testemben is mintha nem lett volna elég vér, de éreztem, hogy már nem kell félnem. Ennek ellenére egy nagy dobbantásra, dobbanásra, majd a végén egy pici csilingelés is volt, erre ébredtem, és a testem egy nagyot rándult. A fülem be volt dugulva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése