Fák az ablak előtt

2011. április 09. Fák az ablak előtt

Ma hajnal 3 órakor felkeltem. Olyan 4 óra körül visszaaludhattam, de úgy éreztem, mintha továbbra is fent lennék. István aludt, én pedig odamentem az ablakhoz, és kinéztem rajta. Fura volt, mert teljesen más volt a táj, mint szokott lenni, de mivel ismerősnek tetszett, nem gyanakodtam, hogy csak álmodom. :-) Szóval kinéztem, és 3 nagyon magas nyárfa volt az ablak előtt. A ház, és az ablak nagyon kicsinek tűnt ezekhez a fákhoz képest, mintha óriások lettek volna. A középső fa pont velem szemben volt, olyan volt, mint a mesében az "égig érő fa". Alsó ágai létraszerűen vezettek fel az égbe, végükön nagy levelekkel. A tetején volt egy lombkorona, amely jól elkülönült. A fa élénk zöld volt, mögötte látszott a tiszta, kék ég.

Éreztem, hogy valaki áll mellettem az ablakban, és szól a zene. Ezt már korábban is hallottam, félálomban, de nem tudtam eldönteni honnan szól. Beszélgettem a "barátommal" (lány volt), és közben a zenét túl hangosnak találtam. Odamentem az asztalhoz, ahol ott volt István telefonja letéve, és kikapcsoltam rajta a zenét. Ekkor éreztem, hogy a "valaki" jött utánam, jött velem, és rám volt tapadva. Kisebb volt, mint én, mintha gyerek lett volna, és megpróbáltam odébb tenni, de nem igazán tudtam, mert mintha szorosan egymás mellett álltunk volna, úgy volt rám tapadva. Volt ott egy fából készült konyhaszék, amit felemeltem, és azzal próbáltam eltolni, és így lassan levált a testemről. Nem éreztem rosszat, de  közben kiabáltam egyet, és arra keltem fel. Ekkor döbbentem rá, hogy kint voltam a testemből, és csak a kiabálással kerültem abba vissza.

 
Álom-manó

Szűcs Sándornak egy 89 esztendős, Sárrétudvariban lakó juhász, Víg Sámuel mondta el 1921-ben, hogy egy Bütöm nevezetű öreg darvásztól hallotta, hogy "van a világon egy csodálatos nagy fa, amelyiknak kilenc elhajló ága van, mindenik egy-egy erdővel vetekszik. Ha ezek elkezdenek kavarogni, ombolyogni, abból támad a szél. Olyan csudálatos nagy fa ez, hogy nem csak a hold jár el az ága közt, hanem a nap is. De ezt a fát csak az leli meg, hogy hol van, aki foggal született, oszt kilenc álló esztendeig nem vesz a szájába tejnél egyebet. Az meg tudni való, hogy tátus az ilyen. Mert ez a csudálatos nagy fa olyan helyen nőtt, hogy csak az ilyen tudományos férhet hozzá. Az emilyen ember csak hírét hallja, hogy van, de látni nem láthatja." (forrás: Bíró Lajos: Táltosok könyve)