Álomból kilépés

2011. április 30. Sólyom - Álomból kilépés

Álmodtam: Istvánék házában voltunk többen, de csak rá emlékszem. A teraszon álltunk, beszélgettünk. Én láttam, hogy egy nagy madár leszállt a korlátra. István valakihez beszélt, és közben oda akart könyökölni, ahol a madár ült, de nem vette észre, így majdnem rákönyökölt. Szóltam neki, hogy vigyázzon, de végül is a madár átugrott a másik korlátra. Ekkor István észrevette a madarat, és éreztem, hogy ismeri, talán az ő madara volt, mert odatartotta felé az arcát, az pedig bal oldalt belecsípett. Arra gondoltam, hogy a madár vak... és talán ekkor jöttem rá, hogy ez egy sólyom. Istvánnak nem fájt a madár csípése, pedig én elég erősnek éreztem, de ő folytatta a beszélgetést, mintha nem történt volna semmi különös... Én néztem tovább a madarat, aki odaszállt hozzám, a méhemhez, belém csípett, és elkezdte enni azt. Féltem, és talán akartam kiabálni is, de nem tudtam megmozdulni sem. Ekkor már nem álmodtam. Fehér fényt láttam, éreztem, hogy az energia feltölt, áramlik a testemben, majd a szememmel - ami nem volt nyitva, úgyhogy a harmadik szemem lehetett - láttam, hogy magam előtt vagyok, mint egy átlátszó gömb szárnyakkal. A tudatom átkerült a gömbbe, és elszáguldottam körben a szobán. Ívben repültem a falig, majd visszafordultam a testem felé, és úgy éreztem, hogy visszatérek. Ekkor átlátszó képeket kezdtem látni. Mint egy filmet, úgy láttam, hogy száguld felém egy lovas, mint a honfoglaló magyarok, ősi, díszes ruhában, süveg volt a fején. De nem láttam nála eszközöket, tarsolyt, tegezt, vagy fegyvereket... A bal karján sólyom ült. Amikor felém ért, az kitátotta a szárnyait, amitől hatalmasnak tűnt. A lovas olyan volt, mint egy futár, jött, majd láttam, amint tőlem elment.

Á-l-omman-ó

Az álmom valószínűleg a betegségemre utal. De az is érdekes lehet, amit Varga Géza könyvében találtam a sólyomról:

"Népmeséinkben megtalálható az embert magasba emelő madár alakja, akit repülés közben folyamatosan etetni és itatni kell. A képek azt a pillanatot mutatják, amikor egy bajbajutott megszabadul az alvilágból, valamilyen alvilági erő rabságából és félúton van a felső világ felé."
(forrás: Varga Géza: A magyarság jelképei)