Az álmokról röviden

Néhány mondatban az álmokról...

Az alvás életműködésünk része. Életünknek körülbelül egyharmadát, vagyis jelentős részét töltjük alvással, hogy napi fáradalmainkat kipihenhessük, és hogy ezáltal szervezetünk felfrissülhessen. Lefekvéskor testünket, izmainkat ellazítjuk, légzésünket lecsillapítjuk, fejünket "álomra hajtjuk". Szervezetünk irányítását, működtetését ez idő alatt a tudatos elme helyett már a tudatalattink látja majd el.

Azt mondják, álom idején a lélek képes elhagyni az emberi testet, hogy életünk további szakaszaihoz útmutatást adjon. Az álom tehát egyfajta előjelző, figyelmeztető szerepet lát el. Lehet jó vagy rossz események, balsorsunk vagy örömeink előhordozója, megmutatja rejtett titkainkat, vágyainkat és megoldásokat találhatunk bennük életünk problémáira. Az 1756-os Álmos Könyvetske írója hivatkozik Ciceróra, aki azt mondja: "Az embereknek, akik mértékletesen és józanon élnek, álmuk rendszerint beteljesedik, amikor annak ideje elérkezett".

Az álmodót nem köti idő és tér, előfordulhat, hogy egyetlen perc alatt álom síkon egy egész életet leélhetünk, és az események során olyan helyekre kerülhetünk, melyek nem köthetők itteni világunkhoz, számunkra ismeretlenek. Olyan tulajdonságok birtokába kerülhetünk, melyek meghaladják fizikai korlátainkat (pl. repülés) vagy olyan tevékenységeket végezhetünk, melyeket a hétköznapi életünkben nem tudnánk megvalósítani (mint pl. egy ismeretlen hangszeren játszani).  Álmaink szimbólumok segítségével üzennek, melyek mint álomkulcsok, bennünk vannak, és ha figyelünk rájuk, visszatérésük gyakoriságára, hozzájuk köthető valós élethelyzeteinkre, jelentésük előtűnik.

Esténként nem kizárólag egyszer álmodunk. Tudósok bebizonyították, hogy éjszakánként legalább három, de nem ritkán több álmunk van, bár többnyire nehezen emlékszünk rájuk. Az első álomképek elalvás után egy-, másfél óra múlva jelentkezhetnek, az utolsó álomképes alvási fázis  pedig általában hajnalban, közvetlenül ébredés előtt ér véget. Ezt követően már nem alszunk el újra, így leggyakrabban erre az utolsó álomra emlékszünk. Vannak időszakok, amikor élénkebben megmaradnak bennünk az események, és vannak amikor egyáltalán nem is emlékszünk arra, mit álmodtunk.

(Dőlt betűs forrásanyag: Krúdy Gyula: Álmoskönyv)